Röszkei határátkelő, tranzitzóna, 2020.02.28. - Éjjeli Őrség

Az elmúlt napokban olyan állásfoglalások, vélemények terjedtek el a 2020. január 28-án Röszkén lezajlott, csoportos illegális határátátlépéssel kapcsolatban, amelyek arra utalnak, hogy sok magyar állampolgár nincs tisztában azzal, mi is történik a déli határainknál. Fontos tudni például azt, hogy az eset helyszínétől 300 méterre van a röszkei tranzitzóna, ami nem csak a menedékkérők szálláshelye, hanem a környéken szolgálatot teljesítő rendőrségi és nemzetbiztonsági állomány bázisa.

Az egy dolog, hogy Magyarországon sok politikus és újságíró sem ismeri a tényeket és körülményeket. Ami riasztóbb, hogy Pintér Sándor belügyminiszter olyan sajtótájékoztatót tartott az ügyben, ami több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Siewert András, az Éjjeli Őrség egyik alapítója, a Migration Aid operatív igazgatója foglalja össze az ügyben lényeges háttérinformációkat.

“2016 óta egy szerb-magyar megállapodás szabályozza, hogyan nyújthatnak be menedékkérelmet a déli határon létesített tranzitzónákban azok, akik Szerbiába érve jelzik az ottani hatóságoknak, hogy Magyarországon keresztül szeretnék folytatni az útjukat Nyugat-Európa irányába. A szerb hatóságok egyfajta sorszámot osztanak számukra. Ennek birtokában a tranzitzónák szerb oldalára szállítják őket, amint sorra kerül a számuk. A magyar állam adminisztratív eszközökkel mesterségesen alacsonyan tartja a tranzitokban beadható menedékkérelmek számát. Ez most már két éve legfeljebb heti 10 fő.

Névsorolvasás a tranzitzóna mellett

Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy a szerb menekültügyi hatóságok hivatalos csatornákon egyeztetik az Idegenrendészeti Igazgatóság embereivel, kik a soron következő menedékkérők, akiket a röszkei és tompai tranzitzóna szerb oldalára szállítanak. Reggel 8 órakor a tranzitzóna illetékesei odamennek a kerítés magyar oldalához. A szerb oldalon felsorakoznak, akik az aznapi listán szerepelnek, és egy névsorolvasás után a rendőrök bekísérik őket a tranzitzóna területére. Itt aztán kezdetét veszi a jellemzően több hónapos elbírálási procedúra.

Sok menedékkérő csak Szerbiában szembesül azzal, hogy a “várólista” mit jelent: a családoknak hónapokat, az egyedülálló férfiaknak éveket kell várniuk, amíg egyáltalán beadhatják a menedékkérelmet a magyar határon. A szerb menekültügyi rendszer a családok ellátására fókuszál, az egyedülálló férfiak az egész Balkánon a perifériára szorulnak, sokszor magukra utalva kell boldogulniuk. A hasonló nyelvet beszélő, vagy hasonló kultúrkörből származó férfiak (a hozzájuk csapódó kísérő nélküli kiskorúakkal) csoportokba verődnek, és együttműködve próbálnak meg nagyobb eséllyel túlélni. Ezek a fiúkból, férfiakból álló csoportok sokszor határközeli elhagyott épületekben, nádasok, erdők eldugott helyein létesített sátortáborokban vegetálnak.

Röszkei határ, tranzitzóna - Éjjeli Őrség

Miért csak férfiakat látunk?

Két elfoglaltságuk van: élelmiszert beszerezni, és feltérképezni, aznap hol próbálnak meg átjutni a határzáron. Ez annyira rutin egy idő után számukra, hogy sokan már több tucat átjutási kísérleten vannak túl. Számukra az jelenti a reményt, hogy mindig vannak néhányan, akiknek sikerült a kerítésen átjutva elvergődniük a nyugati határig. Természetesen senki sem Magyarországra akar jönni, illegális határátlépőként egyetlen céljuk, hogy minél gyorsabban átjussanak az országon. Ha elkapják őket, a rendőrség mindenféle idegenrendészeti, jogi procedúra nélkül visszaviszi őket a szerb határra. Ez a helyzet nem új, évek óta vannak ilyen férfi-csoportok a határmenti részeken. Nőket, gyerekeket nem fogunk közöttük látni, a családok inkább hajlandóak kivárni a néhány hónapos várakozási időt valamelyik szerb táborban.

300 méterre van a tranzitzóna

A röszkei tranzitzóna kb. 300-400 méterre található attól a közúti határátkelőtől, ahol a január 28-i incidens történt. Mint láthatjuk, nem rendkívüli dolog, hogy ezen a környéken menedékkérők tartózkodnak, sem az, hogy nagyobb csoportokban vonulnak.

Az sem rendkívüli, hogy ezeknek a csoportoknak vannak hangadói, szervezői, akik az illegális határátlépési kísérleteknél vezető szerepet játszanak. Általában ők már hosszabb ideje a környéken vannak, próbálkoznak, jobb helyismerettel rendelkeznek. Ahogy az sem szokatlan, hogy a ruházatuk hasonlónak tűnhet: a segélyszervezetek sokszor nagyobb tételben beszerzett ruhákat osztanak szét a rászorulók között, ilyenkor egész csoportok ugyanolyan cipőben járnak, ugyanolyan kapucnis felsőt hordanak.

Többen felvetették kérdésként, miért nem léptek fel már a szerb határőrök a vonuló csoporttal szemben. Ennek két egyszerű oka van: a szerbek számára természetes, hogy látnak vonuló csoportokat a környéken, sok menedékkérő a határmenti vendéglátóipari egységekbe, benzinkútra jár vízért, élelmiszerért. Másrészt ez a közúti határátkelő még zárva volt, csak az onnan kb. 200 méterre lévő autópályás átkelő üzemelt. A szerbek tisztában vannak azzal, hogy a magyarok szigorúan védik ezt a határszakaszt, felesleges nekik is élőerőt ide koncentrálni.

Azonban van néhány súlyos kérdés, ami az esetről készült videót látva felvetődik bennem, mivel elég jó ismerem a helyszínt és a környéket. A műszaki határzár gyengébb részeit mindig kiemelt élőerő védi, tehát állandó a rendőri jelenlét. Itt egyetlen rendőrt sem lehet látni a határt szükség esetén lezáró – a videóban nyitott – vaskapu környékén, sem a bevonulás pillanatában, sem az azt követő percekben. Tehát sem műszaki akadály, sem élőerő nem védte a határt. Miért nem voltak a helyükön az ügyeletes rendőrök? És honnan tudta ez a csoport, hogy a rendőrök nem lesznek ott pontban 5:30-kor?

Titkosszolgálati akció volt?

Terjednek az interneten olyan vélemények, hogy az akciót a magyar titkosszolgálatok szervezték meg. Amennyire rálátok az Alkotmányvédelmi Hivatal és az Információs Hivatal működésének jellemzőire, ezt kizártnak tartom. Egyszerűen azért, mert egy ilyen művelet semmilyen hasznot nem hoz a nemzetbiztonságiak számára, ellenben sok kockázatot és lebukási lehetőséget rejt magában. 
Ez nem azt jelenti, hogy nem állhat az akció mögött politikai megrendelés. 2018-ban a Black Cube ügy kapcsán láttuk: nem áll távol a mostani hatalmi elittől, hogy privát titkosszolgálatokat bízzon meg olyan műveletekkel, amelyek eredményével erősíthetik a „migránsveszéllyel“ riogató narratívájukat. De pont az akkori eset miatt azt gondolom, hogy ma már a politikai megbízók jóval óvatosabbak. Akkor még pont megúsztak egy nagyobb botrányt. Annak nagyobb a realitása, hogy egy külföldi állam titkosszolgálati akciója álljon az esemény mögött. Jellemzően orosz érdek is, hogy a „migránsveszélyt“ a köztudatban tartsák. Nem is kell ehhez nagyobb befektetés, csak egy ember, aki ezekben a határmenti csoportokban szétszórja az információt, hogy hol és mikor érdemes „nekimenni“ a határnak.

Akárhogy is van, az eset mindenképp a nemzetbiztonságiak kudarca. Illene tudniuk a nagyobb menedékkérő-csoportok mozgásáról, éveik voltak arra, hogy beépítsenek embereket a környéken. Vagy technikai eszközökkel figyelemmel kísérjék őket. Nem azért, mert ezek az emberek tényleges veszélyt jelentenének jelen állapotukban a magyar államra vagy emberekre. Hanem pont azért, mert ezek a csoportok kellően kiszolgáltatottak ahhoz, hogy a magyar érdekekkel szemben álló külföldi titkosszolgálatok, vagy akár radikális csoportok felhasználják őket.”

Köszönjük, ha megosztod