Klímakrízis stratégia - Éjjeli Őrség

Bevezető

Klímakrízis, egészségre káros levegő, műanyag már a tengerek mélyén és az esővízben is, végnélküli háborúk, pusztuló állat- és növényvilág, pénzéhes hatalom, kétségbeesetten menekülő emberek. Minden korábbinál súlyosabb és komplexebb válság felé sodródik az emberi civilizáció. A mi válaszunk erre a krízisre: újítsuk meg a társadalmat, hogy hatékonyan reagálhassunk a kihívásokra. Felelősség-kör, hatalomtalanítás, virtuális állam. Erről szól ez a tanulmány, amit PDF dokumentumként is letölthetsz ide kattintva.

Ahelyett, hogy mindezen közös, az egész emberiséget érintő problémák megoldására létrejönne a népek közötti széleskörű összefogás, minden jel szerint pont az ellenkező irányba haladunk. Mert hiába vannak egyre többen, akik látják a súlyosbodó gondokat és tennének is ellenük. A politikai-pénzügyi elit – azaz a döntéshozók és a pénzügyi erőforrások fölött rendelkezők – nagy része inkább a megszerzett pozícióinak és erőfölényének elvesztésétől fél, semmint attól, hogy a következő generációnak már nem lesz hol élnie.

A válság megoldásához részben radikális változások kellenének, de mit tegyen az erre hajlandó kisebbség, ha nincs meg a szándék a sorsába beletörődő, tehetetlenül sodródó többségben, illetve a döntéshozókban? Meg lehet próbálni felvilágosító kampányokat indítani, felnyitni minél több ember szemét, nyomást gyakorolni az utcáról, ahogy Greta Thunberg és mások teszik. Azonban kérdéses, hogy ezzel el lehet-e érni a szükséges mértékű közös akaratot az összefogáshoz, és ez időben következne-e be? Kételyeink vannak, elsősorban a tendenciákat figyelve és értékelve. És azt a sajnálatos gyakorlatot, hogy hiába van néhány politikus, aki esetleg többet tenne az ügyért, utána jöhet egy másik, amelyik mindent “visszacsinál”. A világ legnagyobb gazdasági-katonai hatalmánál mostanában pont erre látunk példát.

Összefogás itt és most

Marad a lehetőség, hogy a cselekvésre elszántak ugyan próbálnak nyomást is gyakorolni a döntéshozókra, de közben “sok kicsit sokra megy” alapon összefognak, és a változtatásra nem hajlandóktól függetlenül kiépítik a saját szociális-gazdasági struktúráikat. Kvázi mikrotársadalmakat a nagy rendszeren belül, hogy a mindenkori körülményektől függetlenül önállóan is életképesek legyenek. 

Ennek a próbálkozásnak akkor lehet sikere, ha teljesen más alapokon szerveződik, mint a jelenlegi társadalom, elsősorban kommunikáció és döntéshozatal terén. Minden technológiai lehetőség adott ma már ahhoz, hogy a mindenkit érintő döntéseket ne egy szűk vezetőség hozza, hanem ezekbe a közösség minden tagja be legyen vonva – akár úgy, hogy a mobil telefonján keresztül adja le véleményét, javaslatait és szavazatát.

Egy másik fontos pillére a sikernek, hogy a különböző gondolkozásmódok és perspektívák találkozzanak a közös projektekben. Gondolunk itt arra, hogy egy csónakban ülve evez a “civil”, a “politikus”, a “pap” és a “tudós”. Ez az a négy gondolati és kommunikációs áramlat, amely ma döntően befolyásolja a világ sorsának alakulását.

Klímakrízis és menekülés

A politikai vezetők minden szándéknyilatkozata ellenére évről évre nő a világ szén-dioxid kibocsátása, emiatt folyamatosan növekszik az üvegházhatást erősítő gáz koncentrációja a légkörben. A következmények láncolata hosszú, és még mindig csak sejtéseink vannak arról, mi minden várhat ránk a jövőben.  

A Föld lakossága az utóbbi időszakban évi 90 millió fővel gyarapodik. A bolygó népességének egyharmada két egymással szomszédos országban összpontosul, Kínában és Indiában.

A gyorsan növekvő lakosságnak lakások és munkahelyek kellenek. Szaporodnak a több mint tízmillió lakosú hipervárosok, ahol minden betonból készül: utak, hidak és toronyházak, mivel hely híján csak fölfelé lehet építkezni. Csökken a zöld felület, óriási energia-, víz- és élelmiszerigény koncentrálódik ezekben a metropoliszokban. Kína és India adja a világ szén-dioxid kibocsátásának egyharmadát is.

Egyes régiók túlnépesedése olyan probléma, amelynek a megoldása nélkül kezelhetetlen a környezetszennyezés, a klímakrízis, és a teljesen természetes következmény az elvándorlás.

Az elmúlt években több mint 5 millió kínai hagyta el országát, többnyire a jól képzett, városi középosztály és a kínai milliomosok. A Hurun Report felmérése szerint a kivándorlást 69%-uk a szennyezett környezettel, a szmogos városi levegővel indokolta. 

Miért beszél mindenki a CO2-ről?

Röviden: a légkörben mérhető szén-dioxid koncentráció és a klíma között kimutatható összefüggés van. Ez több százmillió éve így van. Általában a ppm (parts per million) mértékegységet használjuk a mérésére, a ppm tehát azt mutatja, a levegő alkotóelemei közül hány százaléknyi a szén-dioxid.  

Keeling görbe - Éjjeli ŐrségA szén-dioxid koncentrációja lokálisan nagy eltéréseket mutathat. Mivel a kilégzésnél az ember is szén-dioxidot juttat a környezetébe, ez jól érzékelhető egy zárt helyiségben, ahol nem szellőztetünk. A szabad levegőn a CO2 koncentrációja kb. 350 ppm, a városokban egyes helyeken 500 ppm is lehet. Ha egy zárt helyiségben  ez az érték eléri a 2000 ppm-t, azt szoktuk mondani, hogy rossz a levegő.

Épp ezért, ha a légkör szén-dioxid tartalmát akarjuk mérni, egyrészt szennyező forrásoktól távoli helyet kell ehhez keresnünk, másrészt mindig a napi, heti, havi, éves átlagot érdemes összehasonlítani, és nem egy pillanatnyi mérési állapotot. 

Légkörkutatók 1958 óta mérik folyamatosan a légkör szén-dioxid tartalmát. Korábbi időszakok adatait – akár több millió évvel ezelőtti állapotokét is – antarktiszi jégfúrásokból nyerjük, a jégbe zárt légbuborékok elemzésével.

Ahogy a mérési eredmények mutatják, a légköri CO2 koncentráció éves átlaga 1958 óta folyamatosan emelkedik. Az egy éven belüli ingadozást az északi félteke növényzetének életciklusa okozza. Tavasszal  és nyáron a növekedő növények  kivonják és megkötik a levegőből a szén-dioxidot, ezért szeptemberben van az éves minimum. Majd ősszel és télen az elhaló növényzet újra visszajuttatja a légkörbe a felvett CO2-t, ami így április végén, május közepén éri el az éves csúcsot.

A légköri szén-dioxid koncentráció átlaga lényegében napról napra növekszik, 2019. augusztusában először volt 409,95 ppm (egy évvel korábban:  406,99).

Utoljára több mint 2 millió évvel ezelőtt volt ilyen magas ez az érték. Akkor több fokkal melegebb volt az átlaghőmérséklet, és legalább 20 méterrel volt magasabb a tengerek, tavak vízszintje. Magyarországot abban az időben szinte teljes egészében a Pannon-tenger borította.

Természetes vagy ember csinálta?

A szén a földi élet meghatározó eleme, az emberi test tömegének 28%-a is szénvegyületekből áll. A szén-dioxid is szinte a kezdetek óta jelen van a Föld légkörében, aránya folyamatosan változott. Ugyanis az óceánok, a kőzetek, a növények képesek megkötni a szén-dioxidot, majd valamilyen formában visszajuttatják a légkörbe (pl. vulkánkitörések, növények pusztulása, égése).

ejjeli-orseg-strategia-4

A CO2 tehát egyfajta klímaszabályozó szerepet játszik; ha sok volt belőle a légkörben, a felszíni hőmérséklet is magasabb volt, ha kevesebb, jött egy jégkorszak. Ugyanakkor a szén-dioxid sajátos körforgási rendszerének köszönhetjük azt is, hogy az éghajlati viszonyaink nem extrém szélsőségesek, mint a környező égitesteken, hanem az élet számára alkalmas tartományban mozognak. A szén-dioxid tehát nem valami ördögi dolog, ha a körforgási rendszere egyensúlyban van.

CO2, hőmérséklet, naptevékenység - Éjjeli ŐrségAz ipari forradalom kezdete óta azonban az ember egyre látványosabban beavatkozik ebbe a természetes körforgásba. Energiát állít elő azoknak az anyagoknak az elégetésével (pl. kőszén, kőolaj, földgáz), amelyek évszázmilliók óta megkötik a szén-dioxidot, és visszajuttatja a légkörbe. Ezzel párhuzamosan kiirtja az erdőket, amelyek viszont képesek lennének megkötni a légkörbe jutott plusz szén-dioxidot.

Az egyik legnagyobb klímagyilkos: a cement

Tudtad, hogy a globális CO2 kibocsátás 8-10%-ért egyetlen építőanyag felelős? A cement. A beton nélkülözhetetlen alapanyaga, az urbanizáció motorja. Ezzel önmagában annyi szén-dioxid kibocsátásért felelős, mint a mostanában sokat démonizált nemzetközi légiközlekedés.

Az ember ezen háttérismerek nélkül azt gondolhatná: akkor van melegebb, ha a Nap intenzívebben sugároz a környezetébe.

Az elmúlt 150 év mérési ereményei azonban azt mutatják, hogy sokkal inkább függ a földi hőmérsékleti átlag a légköri szén-dioxid tartalomtól, mint a naptevékenységtől.

Ezek az adatok  is a CO2 hőmérséklet- szabályozó szerepét támasztják alá.

Összefoglalva: a szén-dioxid változó koncentrációja a légkörben egy alapvetően természetes folyamat. Azonban az elmúlt 400 ezer év valamennyi klímaváltozása során a CO2 légköri mennyisége 180 és 300 ppm között mozgott. De 1950 környékén túlléptünk a 300 ppm értéken, amely az elmúlt 60 évben folyamatosan, több mint 30%-kal emelkedett. Mint már előbb írtuk, utoljára több mint 2 millió évvel ezelőtt volt olyan magas ez a szint, mint 2019-ben.

Történelmi CO2 koncentráció - Éjjeli Őrség

Mennyi időnk van?

A Helmholtz Társaság Németország legnagyobb tudományos szervezete. Ezen belül működik a REKLIM (regionális klímaváltozások) nevű kezdeményezés, ami 8 kutatóintézet közös projektje.

A REKLIM az elmúlt néhány tízezer év klímaváltozásait kutatja, és ebből próbálja modellezni, a jelenlegi folyamatok hová vezethetnek bolygónk egyes régióiban.

Mennyi időnk van? - Éjjeli Őrség

A projekt legújabb felfedezése, hogy 10.000-50.000 évvel ezelőtti korszak klímaváltozásai meglepően gyorsan, 2-3 évtized, sőt néha csak néhány év alatt zajlottak le. A sarkkörön túli jégfúrások eredményei alapján megállapították, hogy drasztikus változások is le tudtak játszódni ilyen rövid idő alatt, 4-8 fokos hőmérsékletnövekedést is regisztráltak. Összehasonlításképp: az elmúlt 120 évben 1 fokot melegedett a globális átlaghőmérséklet.

Szintén a REKLIM-kutatások tapasztalata, hogy ebben az időszakban a klímaváltozások először a sarkkörökön túl, a jég világában jelentkeztek, és csak utána terjedtek át a mérsékelt égövi régiókra. A jéggel borított terület növekedett (lehűlés előtt), vagy csökkent (felmelegedés előtt), ezzel kvázi előrejelezte a globális tendenciákat. Ez most eléggé egyértelmű: a jég visszahúzódik.

A legrosszabb eset forgatókönyve klímakutatók szerint a 4-5 fokos hőmérséklet emelkedés (az iparosodás előtti állapothoz képest), aminek tragikus következményei lennének az emberi civilizációra és az élővilágra nézve. A korábbi tanulmányok azt feltélezték, hogy ehhez 80-100 év kellene – most már tudjuk, ez akár néhány év alatt is bekövetkezhet.

Mit hoz a klímakrízis?

Először is szögezzük le, hogy a klíma nem azonos az időjárással. Leegyszerűsítve fogalmazhatunk úgy, hogy az időjárás a klíma lokális, adott időpontban jellemző leképeződése, amit számtalan helyi jellegzetesség, körülmény befolyásol.

Mit hoz a klímakrízis? - Éjjeli Őrség

A földtörténeti múlt tapasztalata, hogy a klímaváltozások – még a lassúak is – átalakítják az életteret. Megváltoznak a „megszokott” viszonyok, eltűnnek állat- és növényfajok, újak jönnek helyettük. Milliónyi faj pusztult már ki a Földön, mert nem tudott kellő gyorsasággal alkalmazkodni a változó körülményekhez.

Amit biztosan állíthatunk, és már jelenleg is érzékelhető: az időjárási jelenségek szélsőségesebbé válnak. Több aszály, rövidebb idő alatt lehulló csapadék, eső helyett gyakrabban jég, erősebb szélviharok. A nagyobb szárazság és hőség az erdő- és bozóttüzeknek kedvez, csökken a talajvízszint, eltűnhetnek felszíni vizek. Olvad a sarkvidéki jég és a gleccserek, a növekvő tengervízszint partmenti földsávokat tüntethet el, súlyosabb esetben városok, egész országrészek kerülhetnek víz alá.

Szélsőséges esetben a mezőgazdaság nem tud elég élelmiszert termelni, mert a haszonnövények és -állatok is elpusztulnak, a következmény: gyorsan növekvő élelmiszerárak és élelmiszerhiány. A szélsőséges időjárás (villámárvizek, jég, szél) egyre nagyobb kárt okoz az infrastruktúrában, épületekben.

Eltolódnak az éghajlati övek, velük együtt vándorolnak az állatok és növények, ami lényegében a természet migrációja.  Ez konfliktusokhoz vezet az őshonos és az invazív fajok között, megjelenhetnek olyan élőlények is a környezetünkben (pl. vírusok, baktériumok), akikhez nincs elég időnk evolúciósan alkalmazkodni, sem hatékony védekezési megoldásaink nincsenek.

Depresszió - Éjjeli Őrség
Gyorsuló életmód, stressz, depresszió

Van egy ritkábban taglalt következmény is, ami legalább ennyire súlyos. A gyorsuló életmód, párban az evolúciós léptékkel mérve radikális környezeti változásokkal, egyre nagyobb pszichés kihívás elé állítja az embereket. A tartós stressz depresszióhoz vezet, ami ma már népbetegségnek számít. Egyre több összefüggést ismerünk fel az ember  pszichés állapota és testi egészsége között.

A depresszió összefüggésben áll az immunrendszer teljesítményével, amit nem túl bíztató előrejelzés annak tükrében, hogy minden bizonnyal számtalan, gyorsan mutálódó mikroorganizmussal kell megküzdenünk a jövőben. Az ellenségesnek vélt környezet (az életünket, egészségünket veszélyeztető időjárási anomáliák) is tartós pszichés feszültséget generálnak, ami csökkenti a tolerancia küszöbünket, növeli az agresszióra való hajlamunkat.

A klímakrízis tehát nem csak a természeti környezetünkben eredményez változásokat, a pszichés állapotunkat is befolyásolja, ami erodálja a társadalom integrációját, erősíti a feszültségeket és a polarizációt, rengeteg új konfliktuspotenciált alkotva.

Népvándorlások

Ha csak sokévente viszi el az ár, a szél, vagy tűz a házadat, megpróbálsz megküzdeni a természettel. De ha ez évente vagy akár évente többször is előfordul, fogod a cókmókod és új otthont keresel magadnak.

Ha már kibírhatatlan a forróság a városban, elpusztulnak az állatok és növények a szárazságtól, a levegő olyan szmogos, hogy tartósan nem mehetsz ki az utcára; ugyanezt fogod tenni.

Az ehhez kapcsolódó statisztikák is ebbe az irányba mutatnak: a túlnépesedés elmélyíti a klímakrízist, a romló környezeti állapot pedig elvándorlásra ösztönöz egyre több embert.  

Népvándorlás - Éjjeli Őrség

A migrációs folyamatokat a mai globalizált világban szinte lehetetlen tartósan korlátozni. Egy ország megpróbálhatja lezárni a határait, kerítéseket, falakat emelhet – amíg a migráció csak egy kisebb határszakaszt érint. De amint a vándorló emberek száma túllép egy létszámot, és nem csak egy határszakaszon keresztül lépnek az ország területére, ez a stratégia összeomlik. Ugyanis túl sok emberi, technikai, pénzügyi erőforrás kell a lezárt határok biztosításához, és ezeket belső szükségletektől kell elvonni. Ez viszont országon belül szül feszültséget és instabilitást, ami lehetetlenné teszi a határok további biztosítását.

Nincs arra történelmi példa, hogy a határvédelem önmagában megoldotta volna egy társadalom hosszútávú túlélését, vagy megakadályozta volna a be- vagy elvándorlást, ha az túlélési szükségszerűség. Bármennyire kényelmetlen ez a megállapítás, szembe kell vele néznünk.

A migrációs folyamatok erőssége és minősége lényegében a Föld, mint élettér, és a rajtuk élő közösségek állapotának  leképeződése. Ahol élhetetlenné válik az élettér, onnan az emberek, állatok kényszerűen elvándorolnak.

Képesek változtatni a politikusok?

Rendkívül erősek azok a gazdasági érdekcsoportok, amelyeknek pénzügyi érdekeik fűződnek a jelenlegi állapot konzerválásához, vagy a lassú léptékű, több évtizedre elnyújtott változtatáshoz. A politikusok nagy része pedig tehetetlen, vagy csak a választóik kedvéért festik magukat zöldre, hogy ne tűnjön úgy: teljesen híján vannak a szükséges kompetenciának. A világ pénzügyi erőforrásainak 90%-át birtokló 3%-nyi hipergazdag nagy részét egyáltalán nem érdekli a Föld állapota, vagy képtelen felfogni a helyzet súlyosságát. A nyugati társadalmak  elkényelmesedtek, a nagyon szegények pedig a saját túlélésükért küzdenek.

Képesek változtatni a politikusok? - Éjjeli Őrség

Változási folyamatok minden jel szerint legfeljebb kényszerhatások nyomán fognak elindulni. Már megállapítottuk korábban, hogy a migráció a Föld és az emberi civilizáció állapotának tükörképe. De nem csak az, hanem egyben a változások katalizátora. Felborul a kialakult status quo, az addig látszólagos kényelemben és biztonságban élő népek kénytelenek újragondolni a túlélési stratégiáikat.

Egyelőre semmilyen jel nem mutat arra, hogy a politikai vezetők elegendő akarattal és képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy levezényeljenek egy radikális kurzusváltást. Ezzel ugyanis a hatalmi elit maga alatt vágná a fát, mert rengeteg elsőre fájó, sokaknak radikális életmódváltozást jelentő döntést kellene meghozni. Így marad a sok beszéd, toldozgatás-foltozgatás, egy lépés előre, kettő oldalra, aztán egy hátra, amikor senki sem látja.

A jelenlegi politikai berendezkedés önmagában is alkalmatlannak tűnik arra, hogy hatékonyan menedzselje a krízishelyzetet. Ennek okát a politikai pártok közötti versenyhelyzetben ill. abban látjuk, hogy az emberek csak négyévente tudnak változtatásokat kezdeményezni. Márpedig a mai világ felgyorsult tempójában ez kevés. A politikai pártok jobb esetben is csak rohannak az események után, ha egyáltalán képesek arra, hogy a folyamatos versengési kényszerben észrevegyék a problémákat, és megoldási javaslatuk is legyen.

Mi a megoldás?

Olyan megoldásokat keresünk, amelyeket haladéktalanul meg lehet alapozni, bárki bekapcsolódhat a megvalósításukba, és a kivitelezésükben nem függünk mások döntéseitől, jóakaratától. A javaslatok három területet érintenek: új társadalmi struktúrák, élettér-formálás és életmód-változtatás.

Több száz éves megkövesedett vallások, régi és elavult állam-felfogás, rugalmatlan társadalmi struktúrák, egy mindent és mindenkit kizsigerelő pénzközpontú gondolkodás az egyik oldalon, és egy, a katasztrófa felé rohanó világ a másik oldalon. 

Százmilliók éreznek tehetetlen dühöt, egy feloldhatatlan belső feszültséget, mert a jelenben nincs egyetlen olyan intézményünk, amely képes lenne hatékonyan menedzselni a válságokat. Nem véletlen, hogy egy egyre fiatalabb korosztály lázad és tiltakozik, mert már a gyerekek is érzik, hogy nincs megoldás a láthatáron.

Ne legyenek illúzióink, nagyon sokan vannak, akik nem látják a problémákat, és van egy réteg, akik nem is akarnak változásokat: a rendszer haszonélvezői. Kevesen vannak, de annál több pénz és hatalom koncentrálódik a kezükben.

Vasvillák helyett

Régi időkben az emberek ilyenkor vasvillát fogtak a kezükbe, és elzavarták az uralkodóréteget, amely szerintük a testi-lelki nyomorúságukat okozta. De valós, mélyreható változásokat ez sosem hozott, a meglévőt talán egy új ideológia váltotta fel, de a hatalom gyakorlásának szerkezete változatlan maradt. Mert ahhoz képest, hogy pl. technikailag mennyit fejlődött a világ, a többség alig érezné a társadalmi struktúrák közötti különbséget Mátyás király és Orbán Viktor Magyarországa között. A világ pedig a vasvillák kora óta még globalizálódott is, a problémák forrásai átnyúlnak a határokon, minden népet egyformán érintenek. A vasvilla levezetheti a dühöt, de a düh nem hoz stabil világot és fenntartható változásokat.

Felvetődhet benned a kérdés: van-e értelme bármilyen változási folyamatot elindítani, ha ezek lokális jelenségek maradnak, és nem egy globális trend. Azaz végeredményben nem csökken számottevően a környezetromboló tevékenység és civilizációként rohanunk tovább a szakadék felé. Az a meggyőződésunk, hogy van értelme. Oázis-jelenségnek hívjuk, amikor egy alapvetően élhetetlen környezetben élhető szigetek alakulnak ki és maradnak fenn.

Kommunikációs problémák, elidegenedés, bizalomvesztés

Az elmúlt 30 évben számos gyakorlatias projektet futtattunk annak kiderítésére, miért van egyre kevesebb energiánk arra, hogy hatékony, empatikus, a természeti környezettel is harmonikusan élő társadalmakat működtessünk. A követeztetéseink:

Mentális-érzelmi krízis. Az emberek egyre nehezebben bírkóznak meg a gyorsuló világ kihívásaival. Nyomasztóan sok az információ és az elvárás, túl kevés az idő az érzelmek feldolgozásához. Sokkal több a versenyhelyzet, mint az együttműködő, holott ebben a felfokozott tempóban pont utóbbira lenne több pszichés igény. A rengeteg külső impulzus arra kényszeríti az embereket, hogy a fókuszuk folyamatosan a külső fizikai világon legyen. Nincs idő a befelé fordulásra, az intuíció és a belső kommunikáció fejlesztésére, nincsenek meg azok a “spirituális” élmények, amelyek mentális és érzelmi stabilitást adhatnának.

Kommunikációs zavarok, elidegenedés. A kommunikációnk egyre nagyobb része fizikai eszközökön fut. Egyre kevesebb a jelenlét, az érintés, ölelés, sőt egyfajta elidegenedés is megfigyelhető a testi kontaktusok terén. Mivel a fókuszunk a fizikai világon van, a kommunikáció hangsúlya is arra helyeződik, hiányállapot a bensőségesség, az intimitás. Egyre nehezebben megy az őszinte kommunikáció, mert erős a félelem a visszaélésektől, kudarcoktól.

Együttélési problémák, bizalomvesztés. Az előző két tényező következményei, hogy minden korábbinál gyorsabban erodálódnak az emberi kapcsolatok. Széthulló, sőt ellenségeskedésbe váltó párkapcsolatok és családok, érzelmi támasz nélkül maradt gyerekek. Pótcselekvésekkel próbáljuk pótolni a tátongó űrt: fogyasztás (ruhák, drog, média stb.), adrenalin-növelő cselekmények, valami, amitől azt véljük érezni, hogy élünk. A rendszer mesterséges szabályozókkal (törvényekkel) gátolná a társadalom teljes szétesését, de ez csak a felszínen működik, és nemsokára ott sem fog.

Kapcsolódások hiánya, sodródás. Minden eddigi megállapítás hozománya, hogy az ember egyre inkább elveszíti a kapcsolódásait, sőt a kapcsolódás képességét, ami viszont esszenciális feltétele az összefogásnak, a világ megértésének. Egyre kevésbé kapcsolódunk a pszichés világunkhoz (önmagunkhoz), gyengülnek az emberi kapcsolataink, háttérbe szorul a bensőséges kapcsolatunk a természettel. Ezek után nem lehet különösebben csodálkozni azon, hogy az élet minden területét érintő krízis közepén találjuk magunkat, ami nem csak az emberi civilizáció, hanem a földi élettér elpusztulásával is fenyeget.

Mielőtt tehát neki tudunk állni annak, hogy megreformáljuk a viszonyunkat a természettel, vissza kell nyúlnunk az alapokhoz: életképes társadalmi alapegységek kellenek.  

Az a meggyőződésünk, hogy a társadalmat csak alulról indulva lehet átformálni. Nem kell arra várni, hogy a következő oldalakon bemutatásra kerülő modelleket mindenki elfogadja, hanem bele kell vágni azokkal, akik életképes megoldási lehetőségnek tartják. A társadalom újrarendeződésének koncepciója sok ellenállásba fog ütközni az újszerű elemek miatt, és mert egyes politikai, gazdasági és vallási érdekcsoportok érdekeit sérti. Ők a régi világ fenntartásában érdekeltek. Mi egy újat szeretnénk gyorsan és hatékonyan megalapozni.

Az új társadalom alapja: a felelősség-kör

Nem akartuk feltalálni a spanyolviaszt, ezért körbenéztünk: voltak, vannak-e olyan közösségi formák, amelyek képesek stabilan működni, és mindeközben harmóniában élnek a természettel is. Ennek a közösségi formának értelemszerűen olyannak kell lennie, hogy adaptálható legyen a jelenkor tempójához, a technológiai fejlődéshez, egyszóval a modern kor kihívásaihoz. A lényeg: egy olyan társadalmi egységet keresünk, ami dinamikus változások között sem veszti el az integritását, együttműködési készségét, és mentális-érzelmi stabilitást ad a benne élő generációknak.

Eljutottunk az észak-amerikai indián törzsekhez, ahol bevett társadalmi struktúra volt a klán. A klánok sajátossága, hogy közös őstől származtatják magukat, de nem genetikai, hanem szimbolikus/spirituális értelemben. 

Például: egy farkas-klán szimbóluma a farkas, a klán homályba vesző múltjában pedig a klán őseinek valamilyen meghatározó élményük volt farkassal. Itt nem maga az állat a lényeg, hanem a szimbolikája. A klán tagjai történeteket meséltek az erős, ügyes, csapatban dolgozó, szociális farkasokról, azonosulni akartak és tudtak velük. Lényeges elem volt a misztikum, hogy ezek a klán-történetek túlmutassanak a fizikai világon és annak megtapasztalásán. Ezek nem egy véletlenszerűen kialakult hitrendszer elemei, hanem a klánalapítók tudatos döntéseinek következményei.  

A kollektív transzcendencia jelentősége

A természeti népek korán felfedezték, hogy a kollektív transzcendencia teljesen új minőséget visz egy közösség életébe. Nem voltak pszichológiai elméleteik, és Carl Gustav Jung csak évszázadokkal később fogalmazta meg a kollektív tudattalan elméletét; de gyakorlati tapasztalataik voltak arról, hogy a pszichés motívumok mélyen beivódnak az emberek elméjébe, sőt önálló életre kelnek egy számukra misztikus közegben. Megtapasztalták azt, hogy ezek a transzcendens történetek láthatatlan gyökerekként tartják meg a közösség tagjait. Alapvetően természeti motívumokat választanak, mert ezek kézzelfoghatóbbak, jelen vannak a mindennapjaikban, és nem csak a klántagok között erősítik a kapcsolatot, hanem a természet felé is.

A klánok 3 pilléreDióhéjban a kollektív transzcendencia tudományos háttere: a múltban történt eseményeket belső emlékképekként és hozzájuk kapcsolódó érzésként tároljuk. Mivel a tudatos (azonnal lehívható) emlékkapacitásunk véges, a régebbi vagy kevésbé fontosnak ítélt belső képeket egy idő után “archiváljuk”, az elme tudattalan tartományába kerülnek. Vannak emlékek, amik olyan mélyre merülnek, hogy már csak speciális technikákkal (pl. hipnózis) idézhetőek fel. Viszont az, hogy nem emlékszünk rájuk, nem jelenti azt, hogy nincsenek hatással ránk. Lehet, hogy a babakocsiban fekve átmászott egy pók az arcodon, ami rettegéssel töltött el és sírni kezdtél. Erre az eseményre felnőttként nem fogsz emlékezni – a kép és a kapcsolódó érzés mélyen a tudatalattidban van -, de fóbiásan félsz a pókoktól, és fogalmad nincs, hogy miért.

Ezek a tudattalan képek sokkal több mindennapi döntésünket determinálják, mint elsőre gondolnánk. Többek között befolyásolják, kihez vonzódunk ösztönösen, és kit tartunk taszítónak. Azaz az emberi kapcsolataink egyik bázisát.

És itt jön a kollektív transzcendencia lényege: azért, hogy a kapcsolatainkat ne csak számunkra láthatatlan és érthetetlen tudattalan szálak mozgassák, az egy közösséghez tartozók – akiknek muszáj lenne vonzódniuk egymáshoz, mert ellenszenvben nehéz hatékonyan együtt gondolkodni és cselekedni -, közös emlékképeket hoznak létre. Ez olyasmi, mint a közös családi nyaralás, aminek az emlékeit mindenki megőrzi és később sokszor lesz beszélgetési téma, azaz egy kapocs, ami összeköti a közösség tagjait.

Azonban a tudattalan nem tesz különbséget “valós” és “nem-valós” emlékek között. Ugyanúgy eltárolja egy ijesztőként megélt gyerekkori mese belső képeit, és ezek később pont ugyanúgy fognak ránk hatni, mintha egy valós esemény emlékei lennének. És így egy 150 fős csoportnak nem kell elmennie egy közös kirándulásra a közös emlékek érdekében, elég, ha azok a fantázia szüleményei. Sőt, ezek sokszor hatékonyabbak is, mert egy drámai “forgatókönyv” egy elképzelt közösségi élményhez erősebb érzéseket válthat ki – és ez a döntő, az emlékekhez kapcsolódó érzelmek intenzitása.

A közösségi emlékek integráló szerepe

A közösségi “fantázia-világ” megélése a felcseperedő gyerekekben vérré válik. Tudattalan emlékekké és motívumokká, amelyek összekötik őket a hasonló tudatos és tudattalan belső képekkel rendelkező társaikkal. 

Ezt a jelenséget egyébként más téren is megfigyelhetjük. A hasonló filmekért, filmkarakterekért rajongó gyerekek (felnőttek is), ezen alapuló kitartó barátságokat képesek kötni. Ezek pedig jellemzően fantázia szülte filmek és karakterek. További információkat a kollektív transzcendencia tudományos hátteréről a psynet.pro weboldalon találsz.

A közösségen belüli szociális kapcsolatokat különösen az erősíti, hogy egy adott kollektív transzcendencia csak arra a klánra jellemző (minden klánnak saját “emlékei”, történetei vannak).

Lényeges kitétel, hogy a klánok létszáma korlátozott, ugyanis így garantálható, hogy megmaradnak a személyes kapcsolódások. Szociálpszichológiai és etnográfiai kutatások szerint max. 150 főnek érdemes egy közös életteret használnia. Ez azért lényeges szempont, mert rámutat a nemzet és a klán közötti különbségekre. Minden mai nép valahol a múltban klánszerű közösségekből indult, amíg túl nem nőtték a természetes határaikat. Mi magyarok is regék és mondák formájában őrzünk valamit a régi kollektív transzcendenciából, de ezek már nem tudnak olyan erős integráló hatást kifejteni, mint az őseinknél. Mert minden kölcsönhatásnak, belső kötőerőnek – hassanak azok atomok, emberi kapcsolatok vagy égistestek között – határai vannak, a pszichés energiáknak is. A kollektív transzcendencia integráló hatása csak addig érvényesül, amíg emberi kapcsolatokkal, kommunikációval párosul.

A természetes kötőerőket ezért az önmagán túlnőtt, néppé formálódó közösségekben mesterséges módon próbálják pótolni, szabályokkal, tiltásokkal, törvényekkel. Ezek azonban nem intenzív belső képek és érzések, amikkel azonosulni tudunk, csak szavak, és minél bonyolultabbá válnak, annál kevésbé kötődünk hozzájuk. 

Ráadásul a kultúrák találkozása a kollektív transzcendencia energiáinak összeütközését és láthatatlan, mélytudati küzdelmét is okozza. Az arany csodaszarvas legendája találkozik a jászolban született megváltó miszticizmusával, az égig érő fa a kereszttel. Egy közösség mentális összeomlását és identitásvesztését első lépésben mindig a kollektív transzcendencia hanyatlása jelzi.

Indián klánok - Éjjeli Őrség
Közös élettér, közösen használt erőforrások

A klánok másik alappillére, hogy a tagjaik egy élettérben éltek, közösen használták az erőforrásokat. Ez az alapfeltétele volt annak, hogy megbeszélhessék a klán ügyes-bajos dolgait, és közösen, általában konszenzusos alapon döntéseket hozzanak. Az indián törzsek egy részénél – pl. az  irokézeknél – a klánoknak női vezetőik voltak. Ez azért volt racionális döntés, mert ők mindig a klánterületen tartózkodtak, ők feleltek a növénytermesztésért és a házakért, míg a férfiak sokszor úton voltak vadászatokon, vagy épp hadiösvényen.

A klán tagjai közösen nevelték a gyerekeket. Kialakulhattak a klánon belül kvázi-családok, de sokkal dominánsabb szerepe volt a mindennapokban magának a klánnak, mint a családnak.

Mi ebből a hasznosítható a 21. század technológiai világában? A három alappillér. Az elmúlt évezredek patriarchális struktúráiban a nyugati-keresztény társadalom alapsejtje a férfi által vezetett család volt. Ebben a rendszerben a női készségek az anyaságot leszámítva szinte teljesen el voltak nyomva, nem jutott érvényre a társadalomban a női intuíció, empátia és együttműködési készség. Ennek meg is lettek a következményei, 2000 évnyi vér és szenvedés, a környezet kizsákmányolása és lerombolása. Változások ebben azóta következnek be, hogy a nők fokozatosan egyenrangúbbá váltak, akarnak és mernek is beleszólni a társadalom életébe.

A felgyorsult életmóddal járó változások azonban kikezdték a családot, mint társadalmi alapot. A korábban felvázolt mentális-érzelmi krízisek, a kommunikációs zavarok és az együttélési problémák a családok többségét működésképtelenné teszik. Egy nő és egy férfi kétfős közössége szinte képtelen egyedül menedzselni a rengeteg kihívást úgy, hogy ebben családként és emberként olyan teljes és egészséges életet tudjanak élni, ahol teret kaphat az egyéni fejlődés is. Ennek kárát így nem csak a családot alapító felnőttek látják, hanem az utódaik is.

A 21. századi klán: a felelősség-kör

Az elmúlt években szerzett tapasztalataink alapján a javaslatunk a klánoknak megfeleltethető ún. felelősség-körök alapítása (rövidítésként használhatjuk a fel-kör kifejezést). Nők, férfiak és gyerekek együttműködő csoportja, akik első lépésként képesek közösen megteremteni a saját kollektív transzcendens világukat. Hangsúlyozzuk még egyszer, hogy a transzcendens nem “vallásit” jelent, hanem a kollektív tudattalan szimbolikáját használó misztikus világot, legendát, fantasyt, akár fogalmazhatunk úgy is: a közös álmok és fantáziák világát.

Ez már önmagában egy szelekciós tényező, ugyanis a kollektív transzcendens képek és élmények megalkotása hasonló irányultságú, empátiájú embereket fog összehozni. Ebben a kezdeti folyamatban kirajzolódik, kik tudnak mentálisan, érzelmileg és közös munkában is kapcsolódni egymáshoz, azaz kik tudnak hatékonyan felépíteni egy felelősség-kört.

Hogy milyen egy kollektív transzcendens világ? Ez teljes egészében a felelősség-körök alapítóira van bízva. Közösen kell megálmodniuk, a szó szoros és átvitt értelmében is. Érdemes figyelembe venni a pszichológiai kutatásoknak azokat a tapasztalatait, amik a kollektív tudattalanról (mélytudatról) és az archetípusokról szólnak. A kollektív transzcendencia ugyan szokatlannak tűnhet a mai világban, de kifejezetten gyakorlatias jelentősége van: az együttélés és együttműködés érzelmi, pszichés alapjainak a megteremtése. Ezzel a közösségépítés folyamatában is lekövetjük azt a mintázatot, amit az evolúció százmillió évek alatt alakított ki: az újszülött eleinte a mélytudat világában merül el, ott alakítja ki azokat a pszichés gyökereket, amelyekre később ráépül a mentális és érzelmi működése.

A felelősség-kör alapjai

Az felelősség-körök létrehozásának második lépése, hogy az így kialakult közösségek megteremtsék a saját életterüket. Ebben az alábbi szempontokat célszerű figyelembe venni:

  • Egy felelősség-kört minimum 9-12 fővel érdemes indítani. A maximális létszám a későbbiekben se érje el a 150 főt. Olyan élettereket kell tehát kiválasztani, amiket lehet bővíteni; amennyiben ez az alapító közösségek célja. Ehhez bárhol az országban lehet keresni kihalás szélén álló településeket, vagy indulhatnak “zöldmezős” projektként is.
  • Az élettér bárhol lehet, ahol a felelősség-kör biztosítani tudja a fenntartható működését. A fenntarthatóságnak egy egyszerű, de jól értelmezhető definícióját alkottuk meg, ami szintén a természet megfigyelésén alapul: minden populációnak egy kilométerben is jól meghatározható élettere van, azon belül szerez meg mindent, amire szüksége van az élethez. Mi fenntarthatóként határozunk meg egy emberi életteret, ha az abban lakók egy max. 20 km-es sugarú körön belülről szerzik be a vizet, a vegyszermentes élelmiszerek 80%-át és az energia 100%-át, azaz mindazokat az alapvető erőforrásokat, amik biztosítják a létfenntartást, továbbá nulla az élettér karbonegyenlege (a kibocsátott és elnyelt CO2), és csak a közösségen belül újrahasznosítható hulladékot termel.
  • A felelősség-körök bázisdemokratikusan működnek, mindenki részt vehet minden döntéshozatali folyamatban. Vezetők helyett segítők és munkafolyamat-koordinátorok vannak.
  • A gyereknevelés alapvetően közösségi feladat, azaz mindenki felelősséget vállal a körben élő, illetve oda születő utódokért. Az elmúlt 4 év közösségi együttélésének tapasztalata, hogy a gyerekek kifejezetten jól érzik magukat ebben a közegben, mert mindig van valaki, akitől megkapják az igényelt figyelmet, akkor is, ha a biológiai szülők épp mással vannak elfoglalva.
  • Az épületek ne csak a fenntarthatóság elvének feleljenek meg, hanem legyenek jövőbiztosak is. Ez alatt elsősorban azt érjük, hogy szélsőséges időjárási körülmények se okozhassanak bennük károkat. A modern technikákat természetesen használni lehet és célszerű is, amennyiben megfelelnek a fenntarthatósági kritériumoknak.
  • A fentieken túl a felelősség-kör tagjai maguk döntik el, milyen elvek és ügyek mentén szervezik az életüket.

A felelősség-körök koncepciójának nem az a célja, hogy visszafordítsuk az idő kerekét, hanem hogy kialakítsunk egy olyan esszenciát az emberi civilizáció eddigi tapasztalataiból, ami segítheti a túlélés stratégiáját.

Felelősség-kör városi környezetben

A fenti feltételeknek elsősorban vidéki környezetben lehet megfelelni. Vannak, akik nem akarják vagy tudják elhagyni a várost, szeretik az urbánus életmóddal járó nyüzsgést, sokszínűséget. Nem nehéz belátni, hogy a fenntarthatósági kritériumokat jóval nehezebb városi környezetben betartani, már csak az épített környezet miatt sem. A meglévő városszerkezetet átalakítani pedig költséges és hosszadalmas, csak évtizedek távlatában valósítható meg egy átgondolt fejlesztési koncepció keretében. Ennek ellenére azonban a városi felelősség-körök is sokat tehetnek a társadalom megreformálásáért, egyes területeken talán többet is, mint vidéki társaik.

Felelősség-kör városi környezetben - Éjjeli Őrség

Az első lépés itt is ugyanaz: össze kell rendeződnie egy közösségnek, akik megteremtik a kollektív transzcendencia pillérét, a felelősség-kör pszichés alapjait. Az együttélés megvalósítása és a kapcsolódás a természethez nehézkesebb, és jóval több idő- és energia befektetést igényel, mint egy vidéki közösség esetében. Az együttélést rendszeres összejövetelekkel és egyeztetésekkel lehet helyettesíteni, és közös természetközeli programokkal.  Ahol erre van lehetőség, összefogva városi kerteket lehet létrehozni és működtetni. Közösen átgondolni, hogyan tehető fenntarthatóbbá a városi életmód, tudatosabban ügyelni arra, honnan és hogyan szerezzük be a mindennapi megélhetéshez szükséges termékeket.

A városi közösségek feladata az is – kihasználva a jelenlétüket egy urbanizált környezetben -,  hogy megosszák a tágabb környezetükkel tapasztalataikat és aktívan kampányoljanak – elsősorban példamutatással – olyan változtatásokért, amelyek fenntarthatóvá és környezetbaráttá teszik a városi életet.

Ideális esetben idővel kialakul a felelősség-körök egész hálózata, akik támogatni tudják egymást. Régi időkben ezek voltak a klán-szövetségek vagy törzsek. A városi felelősség-körök a vidéki közösségektől szerezhetik be az élelmiszert vagy a növényeket a saját kertjeikhez, otthonaik zöldítéséhez, és odajárhatnak kikapcsolódni, feltöltődni.

Hogyan alapítsunk felelősség-kört?

Egyáltalán miért fontos a közösség, az együttélés, ha annyi macera van vele? Nézd meg a tested, milliárdnyi sejt szimbiotikus együttélése, ami egyetlen sejtből fejlődött több milliárd év alatt egy ennyire hatékony rendszerré. Az emberi kapcsolatok kiépítésének szándéka, mindazok az érzelmek és gondolatok, amiket erre fordítunk, egy ősi evolúciós kódon alapulnak. Mert az összekapaszkodó sejtek, a szövetséget kötő egyének csoportja mindig erősebb, mint a közösséget alkotó egyének erejének összessége. Az összefogás tehát evolúciós előnyöket biztosít. Jobb védelmet a közösséget alkotó egyéneknek és több fejlődési lehetőséget.
Egy közösség kohéziója (összetartó képessége) egyenesen arányos a tagok között kialakuló mentális és érzelmi interakciók mennyiségével és minőségével.

Ez a természetben is megfigyelhető jelenség. Rá szoktunk csodálkozni a nagyobb rajban pillanatról pillanatra együttmozgó sok ezer halra, madárra, vagy épp az afrikai szavannákon együtt legelő hatalmas csordákra. A titok: a fizikai közelséget kihasználó intenzív kommunikáció.

Az emberi faj ugyan hatalmas urbanizált életterek formájában ösztönösen leutánozza ezt a természeti kódot, de mára csak a forma maradt meg. A hatalmas városi rajok, csordák, bolyok lelki értelemben véve vegetálnak, mert nincs bennük kommunikáció.

A felelősség-kör struktúrája: a sejttől a támogatókig

Az organikus közösségépítés szabályai az evolúciós pszichológia tapasztalatain alapulnak, elsőként ezeket tekintjük át röviden. Mind a természeti népeknél végzett megfigyelések, mind a modern társadalmakban végzett kutatások szerint a csoportszerveződésnek különböző szintjei vannak. 

A belső tértől a globális térig - Éjjeli ŐrségA legbelső kör a hozzánk legközelebb álló személyeket foglalja magában. Ők azok – többségükben természetesen rokonok -, akikhez általában tanácsért fordulunk, akiktől bajban gyors, megbízható és feltétel nélküli támogatást várunk. A nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve ez átlagosan 3-5 fő. Ez a felelősség-körök első közösségi szintje, olyasmi, mint az élő organizmusban a sejt.

Egy következő szint azokat az embereket  tartalmazza, akikkel érzelmileg mély, elkötelezett kapcsolatban vagyunk. Pszichológiai vizsgálatok szerint ez átlagosan 8-12 fő, mivel ennél több emberhez nehezen tudunk erősebb érzelmi kötődést kialakítani. Egy felelősség-kör kialakításánál – a saját közösségépítési tapasztalainkat is figyelembe véve – a max. 12 fős csoportot tekintjük a közösség magjának, ennek kell első lépésben kialakulnia. Ez a közösség lesz a felelősség-kör gyereknevelési környezete, azaz kvázi családja, ezért ennek a csoportnak különösen stabilan kell működnie. Érdemes tehát időt szánni a felépítésére.

A stabilitás a belső kommunikáción múlik

Mivel egy közösség stabilitása és ereje a belső kommunikáció minőségén múlik, az első lépés a kommunikációs csatornák kiépítése és működtetése. Ezek lehetnek részben online felületek is, de mindenképp törekedni kell a személyes kontaktusra is. Jelen lenni egy fizikai térben – ezt semilyen virtuális kommunikáció nem tudja helyettesíteni.

A kommunikáció minősége pedig azt jelenti, hogy foglalkozni kell egymás lelki-érzelmi folyamataival is. Egy jól működő közösség egyben olyasmi is, mint egy terápiás csoport. Az a csoport, amelyik ezt figyelmen kívül hagyja, előbb-utóbb el fog bukni, mert az ember belső folyamatai determinálják a döntéseit, a motivációit az együttműködésre. Érzelmi kommunikáció nélkül hiányozni fog belőle az a belső tartás, ami egy közösséget át tud segíteni a krízishelyzeteken is. Természetesen érdek-alapon is fel lehet építeni közösségeket, de ott abban a pillanatban megszűnik az összetartás, ahogy elmúlik a közös érdek, vagy a tagok eltérően gondolkoznak az érdekérvenyítésről.

A mentális-érzelmi kohézió megteremtésével párhuzamosan nyilván foglalkozni kell gyakorlati kérdésekkel: milyen gyakorlati tevékenységekre fókuszáljanak, hogyan teremtsék meg a hosszútávú működés feltételeit. Célszerű kialakítani munkacsoportokat, amelyek egy-egy feladat köré szerveződnek.

Az első időben felesleges egy szigorú keretrendszer, nem kell olyan döntéseket sem hozni, amelyeknek nem látjuk a következményeit (ne várjuk el, hogy valaki 1-2 hét után meg tudja mondani, elkötelezi-e magát egy közösség mellett). Párhuzamosan kell tartani olyan összejöveteleket, amelyek zárt körűek és a belső összetartást hivatottak erősíteni, és olyanokat, amikre érdeklődők is betérhetnek. A kétféle közösségépítési folyamatot nem szabad összekeverni, a belső integráció erősítésének és a nyitottságnak egyszerre kell jelen lennie a közösségben, de a két terület eltérő kommunikációt igényel.

A felelősség-kör külső környezete

Mire kialakul a felelősség-kör magja, automatikusan lesz egy külső környezete; a magot alkotó emberek családtagjai és azok a barátok, ismerősök, akik nem részesei a felelősség-kör alapítási folyamatának. Figyelni kell arra is, hogy ezek a kapcsolatok működőképesek maradjanak, és akár profitálhassanak ők is a felelősség-kör belső folyamataiból. Ők egyben a bázisát képezhetik egy olyan külső körnek, amelyek szívesen igénybe veszik a közösség gazdasági fenntartásához szükséges szolgáltatásokat. Érdemes olyan rendezvényeket is tartani, amelyekbe ez a kör is bevonható. 

Amint a felelősség-kör létszáma, kohéziója és gyakorlati tevékenységei erre alkalmassá teszik, elkezdheti kialakítani a saját életterét. Mindig ügyelni kell arra, hogy a közösség ne zárványként legyen jelen azon a településen, ahol elkezd letelepedni, hanem minél több szálon kapcsolódjon a környezetéhez. Így jöhet létre az a lokális tér (lásd a fenti ábrát), amibe beágyazódva hatékonyan fenn tudja magát tartani a közösség.

Hatalomtalanítás és virtuális állam

Elérkezett az ideje, hogy gyökeresen átalakítsuk azokat a módszereket, ahogy a Föld népei megpróbálják igazgatni a sorsukat ezen a bolygón. 

Az emberi történelem konfliktusainak többsége a földterületek ellenőrzéséért, birtoklásáért vívott küzdelmekről szól, illetve az ellenőrzést gyakorló hatalmi rendszerek közötti harcokról. Ezek a konfliktusok rengeteg emberéletet és erőforrást emésztenek fel, miközben több ezer év alatt sem sikerült kialakítani egy olyan rendszert, amely képes biztosítani a tartós békét, a szabadságjogokat, a társadalmi egyenlőséget, és a természettel való harmonikus együttélést. 

A 21. század végére az ún. liberális vagy nyugati demokrácia vált a legszélesebb körben alkalmazott társadalmi modellé, amely jelentős előrelépést jelentett a szabadságjogok és a társadalmi egyenlőség terén, továbbá hosszú ideje biztosítja a békés együttélést Európában. A modell motorját jelentő gazdaságpolitika azonban korábban sosem látott természeti pusztítást generált, ami veszélybe sodorja a Föld, mint emberi élettér tartós fennmaradását.

A polarizálódás veszélyei

A világban jelenleg megfigyelhető folyamatok lényege egy szóban foglalható össze: polarizálódás. A szélsőségek erősödnek és egyre növekszik a szélsőértékek közötti távolság. Ez erősödő feszültségeket generál, áthidalhatatlan szakadékokat. Ráadásul a természeti környezetünk szélsőségessé válása és a társadalmi radikalizálódás kölcsönhatásban áll: a polarizálódó klíma, az egyre jobban elszennyeződő környezet társadalmi feszültségeket szít, a szakadékokkal szétszabdalt társadalom pedig nem képes energiát fordítani arra, hogy a természeti környezetével is foglalkozzon.

A földi életet komplex, egymással összefüggő rendszerek egyensúlya tartja fenn. Az egyensúlyi állapot felbomlása láncreakciókat indít el. Az élet – ha kellő mennyiségű idő áll a rendelkezésére – bizonyos mértékig alkalmazkodni tud a változásokhoz, de ha ezek túl gyorsan zajlanak le, a rendszer összeomlik.

Az erősödő polarizálódás igazi veszélye, hogy a változások túl gyorsak. Sem a természeti környezet, sem a társadalom nem tudja lekövetni, és elérkezik az a pont, amikor a szélsőértékek közötti távolságok áthidalhatatlanná válnak. A természet sem tud már alkalmazkodni, és az ember sem lesz képes rá, sem biológiailag, sem mentálisan. 

A társadalmi polarizálódás már túllépte azt a kritikus szintet, amely lehetővé tenné, hogy az emberiség globálisan és közösen keressen megoldásokat. Itt az ideje elkezdeni kidolgozni “vészforgatókönyveket”. Ezek már nem arról fognak szólni, hogyan lehet megmenteni az emberi civilizációt, hanem arról, hogyan lehetne elérni, hogy legyenek túlélő társadalmak. Szigetek a növekvő káoszban, oázisok a lassan mindent elborító kopár sivatagban. Sokan azt gondolják, ha az emberiség nem is, a földi élet túléli a kataklizmákat. Nem szükségszerű. Ha a változások elérnek egy olyan kritikus szintet, amely során elpusztul a földi életet védő légkör, a Föld pont olyan lesz, mint a Mars: egy kietlen, felszíni életre alkalmatlan bolygó, amelyen ott vannak a múlt nyomai. Hatalmas folyók és tengerek üres medrei.

Mi a gond a jelenlegi társadalommal?

Mit látunk a jelenlegi társadalmi működés alapvető problémáinak?

  1. Jó, ha egy társadalom sokszínű, mert a kihívások sokféle megközelítése erősíti az alkalmazkodóképességet. Ugyanakkor mindig megvannak azok a szélsőértékek, amelyek olyan távol vannak a centrumtól, hogy folyamatosan jelentős erőforrásokat igényel a társadalomban tartásuk. Ez abban mutatkozik meg, hogy állandósulnak a konfliktusok az adott szélsőségekkel. A velük való együttélés már nem új nézőpontokat hoz, hanem csak a feszültségek szülte agressziót és ellenségeskedést. A biológiai evolúció egyik jellemzője: ha az adott populáción belüli mutációk elérik azt a szintet, hogy jelentősen megváltoznak az egyedek tulajdonságai, viselkedési mintázatai, akkor azokat átörökítve az utódoknak létrejön egy új faj. Érdemes lenne ezt adaptálni mentális folyamatokra is, ebben az esetben szociális evolúcióról beszélhetünk.
  2. Jelenleg elsősorban külső, megjelenésbeli paraméterek (elsősorban bőrszín) alapján teszünk különbséget emberek között. Ennél azonban sokkal látványosabb eltérések vannak pszichés-mentális jellemzőkben, és ebben az esetben a csoportok közötti határok függetlenek a külső megjelenéstől. Magyarul: két, külsőleg egymásra sokmindenben hasonlító szomszéd között sokkal nagyobb pszichés különbségek (és ezáltal konfliktusok) lehetnek, mint a világ két távoli pontján élő, más kultúrájú ember között. Ezt jól mutatja a történelem is: a konfliktusok többsége lokális, egy-egy kultúrkörön, valláson, népen belüli, vagy felülről irányított, hatalmi ambíciókon alapul. Tehát vannak emberek, akik eltérő gondolkozásmódjuk mellett is képesek egy térben élni másokkal, származástól, nemtől, vallástól függetlenül. Mások között viszont folyamatosan konfliktusok generálódnak, ugyanabban a közösségben. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a konfliktusokban érintettek alapvetően ilyenek; egy másik közösségben ők képezhetik a centrumot.  
  1. A jelenlegi társadalmak központi problémája, hogy földhöz (államhoz) kötve működnek. Beleszületünk egy közegbe, és sokan kínkeservesen próbálnak alkalmazkodni, mert nem érzik a sajátjukénak. Az állam pedig komplex szabályrendszereket, erőszakszervezeteket működtet azért, hogy az adott állam területén élőket rendszabályozza, azaz mesterségesen együttélésre kényszerítse őket. Migrációval kereshetünk magunknak új életteret, de ez sokszor csak részproblémákat old meg. Egy másik állam területén ugyanazokat a konfliktusokat élhetjük meg, mint egy korábbi közegben. Jelenleg ugyanis az államok nem úgy szerveződnek, hogy a hasonló mentalitású, pszichés beállítottságú embereket fogják össze – hanem születési előjog, illetve birtoklási jog megszerzése révén élnek emberek egy élettérben.
Egy új struktúra: a virtuális állam

Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy alapjaiban szervezzük újra az állam definícióját és működését. Ehhez találtuk ki a virtuális állam fogalmát, ennek néhány jellemzője:

A virtuális állam nem területi alapon szerveződik, ezért klasszikus határai sincsenek. Ezzel számtalan államközi konfliktus méregfogát kihúztuk, hiszen ami nincs, annak a megváltoztatására sem törekszünk. Védeni sem kell a határait, és illegális határátlépők sincsenek. Mivel a virtuális állam nem törekszik a meglévő határok megváltoztatására, nem borítja fel a kialakult területi status quo-t.

A virtuális államnak bárki a polgára lehet, aki egyetért az államot szervező ideológiával, célkitűzésekkel. Bármikor polgárrá válhat, és bármikor átmigrálhat egy másik virtuális államba, amennyiben egy számára jobban megfelelő közösségi közeget talált.

A virtuális állam lényege a hasonló gondolkodású emberek összefogása a közös ügyek megoldása érdekében, bárhol is éljenek ezen a bolygón. 

A hosszútávú cél, hogy a nemzetközi jog elismerje a virtuális államokat autonóm entitásokként. Semmi sem indokolja, hogy a politikai, kultúrális autonómia csak nemzeti kisebbségeknek járjon, és ne lehessen alkalmazni ideológiák, közös ügyek mentén szerveződő közösségekre.

Mindent, ami helyhez kötött és amit ideológiamentesen célszerű működtetni (pl. biztonság, egészségügy) a klasszikus állam menedzseli, de ami az emberek szociális kapcsolatait és fejlődését segíti (oktatás, kultúra, média), az a virtuális államok hatásköre lehessen.

Virtuális állam és likvid demokrácia

A virtuális államban az ún. likvid demokrácia alapelveinek megfelelően minden polgár folyamatosan részt vesz a közösségét érintő döntéshozatali folyamatokban. Ehhez olyan online kommunikációs hálózatokat üzemeltetnek, amelyek átláthatóvá teszik a működést és a döntéshozatalt. A választott tisztségviselők mandátuma határozatlan időre szól, bármikor visszahívhatóak, ha már nem élvezik a közösség bizalmát.

A virtuális állam arra is alkalmas, hogy menedzselje a felelősség-körök hálózatában az együttműködést és a minden közösségeket érintő döntéshozatali folyamatokat.

Míg a felelősség-körök témája azonnali cselekvést tesz lehetővé, a virtuális állam részletei még kidolgozás előtt állnak, és egy hosszabb távú célként lebeghet a szemünk előtt.

Címlapfotó: HALLUCI-NATION / DVNA

Köszönjük, ha megosztod